2013. november 5., kedd

Bunkertúra Drávaszabolcson

2013. október 31. megtartottuk Drávaszabolcson az első túrának nevezhető bunkerlátogatást. Röviden le szeretném írni, az miként is zajlott le. Hátha a jövőben mások is kedvet kapnak a bunkerek megtekintéséhez, vagy  az általam és a Fenntartható Ormánság részvételével szervezett egyéb helyi, drávaszabolcsi túrákon való részvételhez. A következő nagy valószínűséggel áprilisban lesz, témája a középkori "Drávaszabolcs". A november elégséges időt nyújt adatgyűjtésre, a téli hónapok pedig azok rendszerezésére, hogy legyen egy amolyan kiindulópontja a történelmi terepjárásnak.

Nos a bunkertúra résztvevői a Fenntartható Ormánság Zöldút munkacsoportját képviselők, a FONK külföldről kicsiny hazánkba érkezett önkéntesei, kémesi fiatalok és gyermekek voltak. Kémesről érkeztek kerékpárral a töltésen át és meglepetésemre hosszabb gyalogtúrára számítottak az általam eltervezettnél. A kerékpárokat az önkormányzat előtt hagytuk, a parkban megejtettem pár szót a háborúról és a védelemről, melyek a gyerekek témára hangolásában fontosak voltak, majd a Bringafogadó irányában folytattuk utunkat.

A túra során a megkezdett kerékpárút  vonalához csatlakozva  haladtunk el a fogadó mellett, majd rátértünk a régi vasúti töltésen haladó útra. Így jutottunk el elsőként a Szopka család kertjéig, ahol madártávlatból szemléltük meg a föld közepén helyet foglaló arctüzelésű géppuskafészket. Következő állomásunk a körlet stratégiailag legfontosabb építménye a parancsnoki figyelő volt, amelyet a bátor ifjúság belülről is megszemlélt.

Itt ejtettem pár szót a figyelő tervrajzától elvonatkoztatott megalkotásáról, a bontási munkálatokról, melyek a bunkerek megépítését követő második évben már meg is történtek. Szót ejtettem magáról a komplett déli védelmi rendszerről, melynek kiépítésére a források szerint a magyar állam 1952-55 között megközelítőleg 7 milliárd forintot költött. E rendszer egyik védőkörlete található meg Drávaszabolcson. 

A következő állomásunk a gordisai út túloldalán rendkívül szépen kitisztított megerősített tüzérségi féloldalazómű volt, mely megint csak a tervektől kissé elrugaszkodva épült meg. Itt elrejtettem egy a védőkörlet 1953-ból származó eredeti térképének másolatát, amely alapján a fiatalok elindulhattak a következő, a katolikus temetővel szemben elhelyezkedő géppuska erődhöz. A térképen feltüntettem a hiányzó tájolást és méretarányt, melyek alapján a következő bunker iránya és annak távolsága is megállapítható. Röviden elmagyaráztam, hogy mit hogyan kell értelmezni, majd a srácok el is indultak keresgélni. Messze előttünk jártak, a távolságot alig 20 méterrel vétették csak el. E helyen megállva a födém mentes bunkertestet megszemlélve kedvet kaptak a további bunkerek megtekintéséhez, melyek már nem szerepeltek a jelen túra tervezetében. 
 
Felkerestünk még egy objektumot a református temetőben. Ez egy ma is látogatható  megerősített géppuska féloldalazó mű. A bunker megtekintését nem terveztem, így zseblámpát sem vittem magammal. Megmutattam a fiataloknak, hogy derítsék ki, hogy vajon a sötét épületben motoszkál e valamilyen állat, a bunkertestet biztonságban látogathatják e.  A sötétbe előre hajított kő és a nesz figyelése, majd a vakuval ellátott mobiltelefonnal való megelőző kép is állatmentes helyiségről tanúskodtak. Lett volna még igény a további sétára és kutakodásra is, azonban az időbeosztásom ennél hosszabb túrát nem tett lehetővé. A parkba visszatérve elfogyasztották az ifjak az uzsonnájukat és egy rövid beszélgetés után felpattantak a "kémesi kecskékre" majd a töltésen hazatekertek. Az este folyamán meglátogattam a kémesi malom épületét, ahol megvendégeltek egy vacsorával és volt alkalmam a FONK működésére vonatkozó kérdéseim is feltenni.

A túra egy igazi élmény volt számomra. A fiatalok, a kísérők is jól érezték magukat, én pedig leteszteltem, hogy is működhet egy bunkertúra? Csak ha én magam vezetem a csoportot és 3 bunkert látogatunk meg, már eltelt 40 perc és a figyelem és kíváncsiság nem hagyott alább. Azonban, hogy érdemes volna e a településnek ezen adottságát magasabb színvonalon is kihasználni, azt nem én fogom eldönteni.

2013. október 5., szombat

Versekbe foglalva

Vigasz



Mikor eljő az ősz, s hideg szèl fùj arcomba,
Melegsèget az hoz fájó lelkembe,
Hogy tudom vagy. 
S elkerülvén a kínos csendet, nem kereslek.
Hagyom azt, hogy a tetteim beszéljenek helyettem.
Nem bánom, hogy soha nem leszel mellettem.
Vigasztal az a tudat, hogy létezel, nem csak képzellek.


 Mikor mellettem vagy, s érzem illatod, tapintom bőröd,
 Akkor tudom nagyon, hogy te vagy kit akarok! 
 Mikor messzi távol vagy tőlem kiszáll belőlem az èlet.
 Elvesztem kedvem,hogy nèlküled èljek!
 S mikor vissza tèrsz a nap is felragyog,
    S gyönyörű mosolyod újra rám ragyog, akkor tudom ismèt, 
             Te kellesz nagyon! 


                                                                    Névtelen szerző            







Majd ha egyszer vége lesz.


Majd, ha egyszer vége lesz a sok- sok szenvedésnek,

Nézzétek el a vadásztól, ha egy kicsit részeg.

Megszabadul a haláltól, sej haza viszi az útja,

Kifelé áll a szenvedésből a szekere rúdja..



II.

Odahaza száz ölelés, száz édes csók várja,

Nem a hideg lövészárok, más lesz a párnája.

Nem fütyöl a füle mellett sej csak esti szellő,

Azt fütyöli a csatában ő volt a legelső.

                                             Névtelen szerző (1945. VI. )