2013. október 5., szombat

Versekbe foglalva

Vigasz



Mikor eljő az ősz, s hideg szèl fùj arcomba,
Melegsèget az hoz fájó lelkembe,
Hogy tudom vagy. 
S elkerülvén a kínos csendet, nem kereslek.
Hagyom azt, hogy a tetteim beszéljenek helyettem.
Nem bánom, hogy soha nem leszel mellettem.
Vigasztal az a tudat, hogy létezel, nem csak képzellek.


 Mikor mellettem vagy, s érzem illatod, tapintom bőröd,
 Akkor tudom nagyon, hogy te vagy kit akarok! 
 Mikor messzi távol vagy tőlem kiszáll belőlem az èlet.
 Elvesztem kedvem,hogy nèlküled èljek!
 S mikor vissza tèrsz a nap is felragyog,
    S gyönyörű mosolyod újra rám ragyog, akkor tudom ismèt, 
             Te kellesz nagyon! 


                                                                    Névtelen szerző            







Majd ha egyszer vége lesz.


Majd, ha egyszer vége lesz a sok- sok szenvedésnek,

Nézzétek el a vadásztól, ha egy kicsit részeg.

Megszabadul a haláltól, sej haza viszi az útja,

Kifelé áll a szenvedésből a szekere rúdja..



II.

Odahaza száz ölelés, száz édes csók várja,

Nem a hideg lövészárok, más lesz a párnája.

Nem fütyöl a füle mellett sej csak esti szellő,

Azt fütyöli a csatában ő volt a legelső.

                                             Névtelen szerző (1945. VI. )